18.fejezet


                 Sziasztok!Szombat van ami azt jelenti hogy megjöttem a résszel (végre valahára!)
                 Sokat dolgoztam rajta habár ez nem igazán látszik meg rajta,szerintem írtam már
                 jobbat is.De nem is rabolom tovább az időtöket íme a fejezet:

Mikor felkeltem az egész testem bénulni kezdett.Nem tudtam mozgatni akármennyire is szerettem volna.Szememet próbáltam felnyitni de azok ólomsúlyúak voltak.Éreztem hogy a kezem valami ragacsosba és folyósba ér majd később az egész karomat bevonta ez a  valami.Kinyitottam a szememet és tekintetemet a karomra vezettem amiből ömlött a vér.Másik kezemet a sebre szorítottam ami elhamarkodott döntés volt ugyanis a másik kezembe is fájdalom nyílalt.Tehetetlenül néztem körbe hátra van valami segítség.A környék kihalt volt.Nem tudtam hol vagyok vagy hogy hogyan kerültem ide.Menekülni akartam de nem ment ugyanis a lábam meg volt kötve így teljesen képtelen  lettem volna rá.
-Segítsen valaki!-Üvöltöttem úgy ahogy tudtam de semmit nem ért mintha itt senki nem is lakna.
-Csillagom rajtad már senki se fog segíteni -Lépett ki Alex a sötétből és mellém guggolt.Az arcomba hulló hajtincseket a fülem mögé tűrte így újra látni tudtam anélkül hogy a hajam eltakarná a látóterem.Elkaptam a fejemet és elnézetem az ellenkező irányba.
-Ne ellenkezz és csináld azt amit mondunk vagy különben lelőlek -Hajamnál fogva visszarántotta a fejem és maga felé fordította.Az arca és a jelleme ezúttal sokban megváltozott,most sokkal akaratosabb volt és az egész testéből áradt a düh.Megrémisztett a látvány így becsuktam a szemem oly annyira hogy már lila pontokat kezdtem el látni.
-Jobb is hogy félsz tőlem -Hallottam meg újra Alex hangját majd belerúgott az oldalamba.Éles hasítást éreztem a bordáim közt én köhögni kezdtem.Kinyitottam a szemem és lenéztem a vérbe fürdő tenyeremre.
-Most pedig állj föl és meg ne próbálj elszökni vagy kinyírlak -A fejemen éreztem hogy hozzászorít valami hideget így nem ellenkeztem csináltam azt amit mond még akkor is ha ez óriási fájdalommal is jár,csak túl akarom élni ezt az egészet és megtalálni anyut onnantól kezdve pedig kilépek ebből ez egész hülyeségből és élhetem tovább a normális életem amibe nincsenek árnyvadászok,démonok,boszorkánymesterek...és még sorolhatnák egy párat.Bár tudom hogy ezek után nem lehet tényleg normális életem mindig is tudni fogom hogy mi történt ebbe a három hónapba és nem fogom tudni elfelejteni.A pisztolyt még most is ott tartotta a fejemnél majd szépen lassan elindultunk egy raktárhelyiség felé amit már nagyon jól ismertem.A karomon lévő sebből újra folyni kezdett a vér de ezzel nem törődve mentem tovább.Az arcomon egyre több könnycsepp gördült végig majd nem bírtam tovább fájdalmamban elüvöltöttem magam és a földre rogyottam.
-Nem értetted azt amit mondtam?Állj föl és menj tovább!-Utasította mire négy kézláb mászni kezdtem majd felálltam és futni kezdtem ahogy csak tudtam.Két lövést hallottam majd mind a két lőszer a vállamba fúródott.Hangosabban kezdtem sírni a sebem kibírhatatlanul fájt,és azt kívántam bárcsak egy rossz álom lehetne ez az egész de sajnos nem hiszem hogy az lenne vagy ha igen nagyon valóságszerű.Majd lőtt még egyet ami a vádlimba fúródott ennek köszönhetően elterültem a földön.
-Nem megmondtam?-Rángatott fel a földről majd egy kést szorítva a nyakamhoz tuszkolt előre fele.
-És még örülj neki hogy ennyivel megúsztad,akár a fejedbe is lőhettelek volna de még kellesz Azazel-nek azután pedig a lőtt sebeid miatt úgyis elvérzel szóval max. két órád lehet.
Nagyot nyeltem majd megpróbáltam tuszkolni magam előre ami az igazat megvallva nagyon nehezen ment.Amikor beértünk a raktárba ledobott a földre majd leült egy hozzám közel lévő székre és a kezében tartott pisztolyt kezdte szemlélni és újratöltötte azt.Mikor észrevette hogy figyelem vigyorogva meglóbálta a kezében a fegyvert majd hátradőlt a székbe.
-És most mi lesz? Tovább fogsz kínozni?-Tettem fel neki a kérdést a szemeimmel még mindig őt pásztázva.
-Te bekussolsz én megvárom Azazel-t hogy aztán a többi Nephilim előtt kinyírhasson téged és csaliként használjon fel.
-És utána szépen elgyalogolsz vagy mégis hogy gondoltad?-Csattantam fel.-Velünk még lehetett volna esélyed a túlélésre de ő meg fog ölni csak addig fogsz kelleni neki még megkapja tőled azt amit akar méghozzá engem.
-Ez rohadtul nem a te dolgod.Inkább foglalkozz a sajátodéval -Állt fel majd a terem másik felébe sétált ahonnan kinézett az ajtón majd egy határozott mozdulattal előrántotta a pisztolyt és lőtt vele egyet.Halkan pusmogott valamit majd megfordult és felrántott a földről és a karomnál fogva rángatni kezdett.
-Segítsen valaki!-Visítottam hátha meghallja valaki.
-Fogd be a pofád vagy agyon lőlek -Fordult hátra a kezét a számra tapasztva.Nem vacakoltam tovább ráharaptam az ujjaira majd valami futás féleséget kreáltam.
-Hát nem tanultál belőle?-Lőtt felém,bár a golyó elment mellettem szerintem szándékosan.Az ajtó amit előbb kinyitott most zárva volt.Rángatni kezdtem de a zár nem engedett.Megfordultam hogy másik utat keressek de már késő volt ott állt előttem.A keze megmozdult majd a fém pisztollyal fejbe vágott aminek köszönhetően megint uralma alá vett a sötétség.

                                                                            ***

-Tudtam hogy nehéz esett vagy de hogy ennyire -Csóválta a fejét Azazel.
Mikor felébredtem fogalmam se volt hogy hol lehetek de most hogy egyre inkább jönnek vissza az elmúlt pár percről az emlékem rögtön rájöttem hogy ott vagyok ahol minden elkezdődött és most lezárul.Azazel közeledni kezdett felém és egyre inkább megvilágította a fény az egész testét.Ahogy végigfuttattam a tekintetemet rajta észrevettem hogy az ujjait beszínezi a vörös vér.Ijedten kaptam fel a fejemet az ablak irányába ami ki volt tárva a függöny pedig a nyitott ablakon keresztül röpködött.A szememet elöntötte a könny és bele se mertem gondolni hogy mitől lehet véres a keze,csak abban reménykedtem hogy nem azért amire én gondolok.Tehetetlenül néztem végig a környéken de az kihalt volt mint minden áldott estén.Sóhajtottam egyet amivel fel próbáltam készíteni magam a fájdalomra és a megtörténhető következményekre.Mivel most a kezem és a lábam meg volt kötve nem menekülhetek el csakhogy vészhelyzet esetére a gatyám övrészéhez becsúsztattam egy szerafpengét.Az arcomra varázsoltam a nagyon szenvedek és mindjárt sírok arcom majd megvártam még nem figyelnek rám.Ezt a pillanatot megragadva elővettem a pici fémcsövet és odasúgtam a nevét mire az óriási fénnyel ragyogott és átalakult egy normális fegyverré.Gyorsan elvágtam a köteleket és Azazel felé hajítottam a fegyverem csakhogy ő se hülye és még mielőtt célt talált volna a szerafpenge eltűzött a helyszínről.Szerencsémre nem esett messzire így utána tudtam "futni" még mielőtt Alex tette volna meg ezt.Kiütöttem a kezéből a pisztolyát majd a jobbik lábammal magam felé irányítottam azt.A kardom immár a torkának volt szegezve én pedig a háta mögé kerültem.
-Most azonnal vigyél el a fegyvereimhez vagy különben magam is megbánom amit teszek -Fenyegettem meg őt bár ez nem hiszem hogy hatna rá mivel a következő pillanatba kacarászni kezdett.
-Ezt ugye nem gondoltad komolyan?
Abszolút nem értettem mire akar kilyukadni amíg meg nem láttam hogy mit is csinál.A far zsebéből egy újabb pisztolyt húzott elő aztán minden olyan gyorsan történt,ahogy kiverte a kezemből a fegyvert majd egyenesen rám célzott a pisztolyával egy percig se kételkedett abba amit csinál/csinálni fog meghúzta a ravaszt a golyó pedig egyenesen a szívem alá talált.Nem bírtam ezt a fájdalmat pluszba elviselni,a földre borultam a könnyeim pedig készültek kitörni.
-Eddig nem akartalak megölni de te kényszerítettél rá,most pedig végignézhetem ahogy szenvedsz majd meghalsz hisz úgy se élhettél volna túl sokáig ugyanis ez előtt túl sok sebed volt másrészt pedig kinyírtad Azazel-t.Nyilván nem mondták neked de mikor megitatott a vérével onnantól kezdve az életed része lett ha ő meghal vele együtt te is mész.
-Te rohadék!Mit tettél vele?-Hallottam meg Jason (?) hangját.Fejemet kicsit oldalra fordítottam hogy láthassam.Szeméből egy könnycsepp gördült le az pedig egy vonalba letisztította piszkos arcát.Egy kést rántott elő de mire Alex-ra támadhatott volna a fiú fekete füstként elszállt.Jason egy helyben állt majd mikor felébredt a kisebb "sokkból" odarohant hozzám és térdre  esett.
-Meg ne halj érted?Mindjárt jön a segítség csak bírd ki -Vette a tenyere közé az arcom majd a fülem mögé tűrte a piszkos tincseket.
-Téged már nem engedlek elveszíteni,tudom nem épp a legvilágosabban mutattam ki az érzéseimet de azt hiszem szeretlek.Nem tudom kiverni a fejemből a mosolyod a csókod és még sorolhatnám -Mondta a könnyeivel nem küszködve csak hagyta hogy végig folyjon az arcán és onnan a kezemre csöppenjen.A vallomása még a haldoklásom ellenére is meg mosolyogtatott habár nem épp így képzeltem el ezt a pillanatot.Kinyitottam a számat hogy mondjak valamit de amint ezt megtettem vér buggyant ki belőle majd köhögni kezdtem.Nagyon fájtak a lőtt sebek meg a vállaim de ezzel nem törődve egy kicsit fentebb ültem mire Jason rögtön a hátamra tette a kezét hogy megtámasszon.Könnyeim akaratom ellenére újra előjöttek.
-Szeretlek -Hangom nagyon halk volt és rekedtes oly annyira hogy én se ismertem rá.Jason lágyan magához ölelt és a fejemet kezdte simogatni majd egy puszit is nyomott rá.
-Bírd ki már csak egy kis idő -Kérlelt bár a hangja már egész távolról jött és éreztem hogy elhagy az erőm.Szemeim ólom súlyúak voltak és hiába próbálkoztam azok le akartak csukódni.Még egyszer utoljára felnéztem Jason-re aki szintén a könnyeivel küszködve nézelődött körbe és segítségért kiáltozott.A maradék erőm végleg elszállt majd elernyedtem Jason karjaiba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése