13.fejezet

                    Sziasztok meghoztam az újabb fejezetet.Sajnálom hogy csak most tudom
                    kirakni de nekem délelőtt suli volt amikor pedig hazajöttem még nem tudtam                                        kitenni  ugyanis visszaolvastam és akkor láttattam hogy szinte az egészet
                    E/3-ban írtam és ez miatt újra kellett  írnom szinte az egészet.A szereplők oldala
                    bővült bár nem tudtam olyan jól megszerkeszteni a képet mint vanessa.                                              

                                                                           ***

Egyszerre több érzelem kerített hatalmába mégis a szomorúságot és csalódottságot éreztem leginkább.Könnyek mardosták a szememet és a végtagjaim lezsibbadtak viszont erősnek mutattam magam visszapróbáltam nyelni a könnyeimet de nem sikerült.Alex karjai körülöleltek és nyugtató szavakat suttogott a fülembe.
Jason elrúgta magát a faltól és a démonnak esett.Egyszerre több dolog is történt,Jason üvöltése és a fekete ruhás alakok akik betörték az ajtót és az árnyvadászokra fogták a fegyverüket.
-Csak nem gondoljátok hogy fegyvertelenül jövök?-Lépte át a kört amit elméletileg nem tudhatott volna majd belerúgott a földön fetrengő Jason-be aki újra felüvöltött fájdalmában most viszont hallani lehetett ahogy eltörik a bordája.Az arcát nem láthattam mivel nekem háttal feküdt viszont ez nem maradt sokáig így ugyanis Azazel le guggolt hozzá és lökött rajta egyet aminek köszönhetően most a hátán feküdt arca piszkos volt szemeit pedig összeszorította az egyik kezét egy oldalán lévő sebre szorította.
-Hadjad őt békén.-Üvöltöttem a démonra sírás közben és próbáltam a kezemet kiszabadítani amit lefogott egy fekete ruhás alak.
Azazel meglepetten fordult felém az egyik szemöldöke pedig felszökött a homlokára egy gonosz kacaj hagyta el a száját majd újra Jason felé fordult.Megfogta az ing gallérját és felrántotta a földről majd a következő pillanatban gyomorszájon rúgta és Jason visszaesett a földre.
Nem bírtam nézni ahogy szenved így még inkább rángatni kezdtem a kezem de az nem engedett a szorításon sőt még inkább erősebben fogta.Hitelen elengedtek így térdre estem,nagyon fájt bár ezzel nem törődve odafutottam Jason-höz és az ölembe fektettem a fejét.Könnyek folytak végig az arcomon ahogy láttam hogy a fiú nem reagál semmire.Jason övéből kirántottam egy hosszú kardot és a démon felé közelítettem vele.
-Megölted!-Üvöltöttem rá Azazel-re és felé suhintottam a fegyverrel.
-Nem tudnál kinyírni,tapasztalatlan vagy és gyenge.-Nevetett fel mire a fekete köpenyes alakok is nekiestek az árnyvadászoknak.A démon füstként eltűnt viszont a csapat akit magával hozott maradt és harcolt tovább.
-Alexis.-kiáltott rám Alex és már előttem is volt,védve engem egy köpenyes fazon-tól.A zsebéből kikaptam egy iront és küldtem a tanácsnak egy segélykérő jelet.A lábak között átkúszott a földön fekvő Jason-höz és végigsimított a borostás arcán.
-kélek ne halj meg!-Súgtam bele a mellkasába majd újra utat engedtek magának a könnyeim.Nem tudtam mennyi ideje fekszem Jason-ön de most kezek fogták át a derekát és húzták el a fiútól.
-Kérlek segíts rajta.-Sírta Alex-nak és könyörögve nézett rá az iront tartva a kezében.Alex elvette azt és le gugólt a fiúhoz.Óvatosan felemelte a karját és egy rúnát rajzolt az alkarjára.
-Ennél többet nem tehetek érte.-Állt fel mellőle és zsebre vágta a pici kék tollnak kinéző tárgyat.Csak most vettem észre hogy Alexen több karcolás és egy-két mély seb van.Megrémisztett a látvány éppen szóra nyitottam volna a száját amikor is betört az ajtó és Ryan jelent meg rajta,végigfuttatta a tekintetét a szobát majd az megállapodott rajtunk és rögtön felénk kezdett jönni ami láthatóvá tette a többi árnyvadászt akik jöttek.
-Mi történt?-Nézett felváltva ránk válaszra várva majd ezután Jason mélyebb sebeit kezdte kötözni.
-Minden a legnagyobb rendben ment Azazel benn volt a körbe aztán elkezdte mesélni a történetet Alexis fejében,nem hallottunk semmit csak ő,amint befejezte a mesélést ránk zúdított egy csomó Nephilimvadászt és hát gondolom ebből már ki tudod következtetni.-Mutatott körbe.Ryan felugrott Jason mellől majd valamit motyogott az orra alatt.
-Kyle.-Üvöltötte a terem másik végébe mire egy éppen harcoló fiú felé nézet majd egy könnyed mozdulattal megölte a Nephilimvadászt.A szeme kék volt a haja pedig fekete felzselézett.
Mikor ideért egy aprót biccentett felénk majd Ryan felé fordult.
-Kérlek fogd meg a lábát és segíts átcipelni a teleporton.-Emelte meg Ryan a karjánál fogva majd el is tűntek.A harcnak már vége volt így követtem őket egészen a teleportig ott megtorpantam és a mellettem álló Alex-ra néztem aki halkan felkuncogott.
-Nem lesz semmi bajod csak gondolj az intézetre és odavisz.-Rázta a fejét.
Gondolataimat az épületre tereltem és átléptem a teleporton.Legnagyobb megdöbbenésemre mikor kinyitottam a szemem az intézet egyik üres szobájába voltam.
-Gyere elkísérlek a szobádig.-Indult meg Alex az ajtó felé.
-Egyedül  is eltalálok.De azért köszi.-motyogtam majd magam elé bámulva bolyongni kezdtem az épületben.Nem értettem semmit és emellett egy csomó megválaszolatlan kérdések kavarkádlyában voltam.Nem tudtam hogy miért csak én hallottam amit mond és hogy még mindig miért én kellek neki megkapta azt amit akart megitatott a véréből és Nephilimvadászá változtatott.Akkor miért van rám szállva még mindig?És miért hatnak akkor rám a rúnák?
Hallgattam a cipőm kopogását a padlón ami egy idő után már kezdett idegesítő lenni megálltam hogy levegyem azt mikor meghallottam pár szót egy érdekes beszélgetésből.Közelebb hajoltam a hatalmas ajtóhoz és hallgatózni kezdtem tudom hogy nem túl szép dolog de ez most más volt.
-Ki ez a lány?-Hallottam meg az ajtó mögött Kyle érdeklődő hangját.
-Isabelle Moon lánya.-Válaszolt a fiú kérdésére Ryan.
-Ohh.
-Igen.Valahogy én is  így gondoltam mikor megláttam.
-És mit keres itt?neki nem az anyja mellett lenne a helye?
-fogalmam sincs.Viszont az anyja biztos hogy nincs már életben ha Azazel-nek ő kell.
-Ki tudja?Azazel sokkal okosabb mint mi.-Valaki felállt és járkálni kezdett a szobába.-Most is kitudja hogy de tudta hogy ott vagyunk egész éjjel figyeltem őt és nagyon furcsa volt a viselkedése aztán eltűnt a szemem elől és jött a segély kérő jelzés.
-Nekem valahogy nem igazán stimmel Lexi.-Szólalt meg újra Kyle.Engem pedig teljesen le döbbentett hogy becézget sőt egyáltalán az hogy tudja a nevem.
-A démon vére benne van máskülönben nem tudhatott volna a fejében beszélni.Nephilimvadászt csinált belőle.De kérlek ne mond el a klávénak máskülönben eltanácsolják őt és már megin elveszítem őt szem elől.-Ekkor kinyílt az ajtó és nekiestem Kyle mellkasának.
-Te mégis mit csinálsz?-Kérdezte tőlem a szemei pedig szikrát szórtak.
-Semmit.Már el is megyek.-Dadogtam majd befutottam a szobámba.
Mérhetetlen düh fogott el.Mégis ki ez a fura srác?És mi az hogy már megint szem elől vesztenek?Az anyám pedig biztosan nem halott valahol él és én meg fogom találni.
Berontottam a gardrobba és átöltöztem egy könnyebb ruhába.
-Nyissad ki!-Dörömbölt az ajtón Kyle.
Ijedten odarohantam az ablakhoz és kinyitottam.
-Ha háromra nem nyitod ki betöröm.-Kezdett számolni.
Kinéztem az ablakon alattam egy rózsabokor volt elég alacsonyan.
-Ez fájni fog.-Morogtam az orrom alatt és bele ugrottam a tüskés cserjébe.Hallottam ahogyan kiesik az ajtóm a helyéről és Mumus nyüszít.
-Ez az ember beteg!-Kerekedtek el a szemeim majd futni kezdtem a vörös téglatömbök felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése